TeTele van a fejem gondolatokkal.
Sokszor azon kapom magam,hogy amikor pihenni kene, akkor is az jar a fejemben
- hanykor keljunk holnap,hogy idoben beerjunk az iskolaba. ok 6.45, de ha a lanyok eppen 'bal labbal kelnek' es mondjuk 25szor kell rajuk szolni,hogy fogat mossanak, vagy ha oltozkodes kozben minden ruha darabnal elszaladnak elbujni, vagy ha nem akarjak,hogy megcsinaljam a hajukat- vajon mennyi plussz idot szanjak erre?
- mit vigyenek holnap ebedre? (az oviban nincs etkeztetes)
- mit fozzek holnap ebedre?
- milyen nasit vigyek nekik suli utan?
- a lakas melyik reszevel kezdjem a rend rakast?
- mi legyen a vacsora?
- kifizettem mar a terem berletet? ( tancos aerobik oktato vagyok, mind e mellett fogaszati asszisztens heti ket napban, 2 hetente takaritok egy hazat, havi kb 2szer rendezvenyeken dolgozom pultoskent- kicsit mindent is csinalok, mivel angilali nem igazan tamogatja a csalados embereket munka szempontjabol, talan erre is kiterek egy bejegyzes kapcsan-es igen, tudom eleg unalmas mar, de nincs kolbaszbol a kerites itt sem. )
Na szoval teljes mertekben ki van meritve az agyam. Es nem panaszkodasbol irom. Vagyis nem tudom. Lehet. Kinek panaszkodjak, ha nem nektek?
Nehez idokon megyek keresztul.
11 eve elunk itt kint. 3 evre jottunk. Tultoltuk. Kicsit... Amiota anya lettem nagyon nehezen viselem az itt letet. Mindennel jobban vagytam arra, hogy vegre anya lehessek. Parom mar az elso randinkon kozolte,hogy gyermekei annyat keresi, ami akkor sziven is utott persze. De minden pont ugy alakult, ahogy annak kellett.
Ahogy megszuletett az elso kislanyom, minden megvaltozott. Mint persze mindenkinel. De fogalmam sem volt, mennyire lesz ez nehez 0 segitseggel.
A szulesem sajnos nagyon hosszu volt, itt nem nezik a 'magzatviz elfolyt,akkor 24 orad van megszulni dolgot' igy konkretan 35 ora lett a 24bol. Mindegy is, megviselt persze de szerencsere mentalis dolog ebbol,akkor nem lett.
Viszont kesobb teljesen belebetegedtem abba, hogy folyton egyedul vagyok, hogy nincs felnott korulottem, hogy telefonhoz vagyok otve, ha tarsasagra vagyom. Ferjem latastol mikulasig dolgozott, hogy mindenunk meg legyen. A pici szuletese elott sikerult bekoltoznunk a sajat lakasunkba, szerencsesek voltunk, par hetem volt a szulesig hatra, de sikerult.
De sajnos volt egy pont amikor mar nem birtam tovabb. Panik rohamom volt. Amit a ferjem persze meg sem hallota,mikor elmeseltem. Szerinte mindent tul reagalok. Vagy reagaltam,beszelhetunk mult idoben. Olyan szintu viszketest eltem meg a testemen,hogy aludni nem birtam tolel. Azt ereztem, mintha bogarak maszkalnanak rajtam allandoan ahogy vizszintesbe tettem magam. Hihetetlennek tunt. Sokszor felhuztam a felsom ujjat,hogy megnezzem, tenyleg nincs rajtam semmi?
Folyamatos veszekedesek voltak itthon, vagytam haza,mindennel jobban, hogy a csaladdal legyek, hogy anyukam segitsen a babaval, hogy ne legyek allandoan egyedul, hogy megkerdezze valaki en hogy vagyok, (ha onzonek talalsz most, akkor nem voltal meg ilyen rosszul) hogy belefussak valakibe egy bevasarlaskor... Es meg sorolhatnam. Haza akartam menni. De mi a haza? Itt eltem mar akkor mar 4 eve, sajat lakast vettunk, itt a ferjem es a hugom is. Az otthon, az akkor is az, ahol ott is erzed magad. Marpedig itt , en , soha nem fogom magam otthon erezni. Soha. Ez sajnos meg mindig napi szinten van tanyeron. Vagy hogy mondjak...
Korabban irtam mar, hogy a masodik kislany nem tervezett volt. Viszont kerdes nem merult fel, hogy mi lesz most?! Terveztunk meg egy babat, csak picit kesobbre.
Mindegy. Egyelore maradok a jelenben.
Nehez idoszakon megyek keresztul. A ket lany konkretan teljes mertekben kitolti az idomet, a mami az ugy 3 percenkent hangzik el. Veszekedes, visitas folyamatosan. Egyszeruen semmi nem jo. Barhogy igyekszem, nem tudok 10 percre csendet teremteni a lakasban es ez teljesen megorit. Mig nyari szunet volt, nem mondom, hogy tele voltunk programokkal, de azert amikor csak lehetoseg volt, vittem oket ide-oda. Fesztivalra, furdeni, jatszohazba, vendegek jottek, mi mentunk, volt program. De amint haza erunk, egyszeruen pokol. A gyerekszoba nagyon pici, de nagyon sok jatekunk van. Barmit veszek addig jo,mig uj. 3 nap mulva hello jatek, jo, hogy jottel de ennyi volt. Ha kidobnek valamit, se vennek eszre. Itt most megint az lesz par embernek az elso gondolata, hogy megvasarolom a lanyokat, es hogy ahelyett, hogy leulnek veluk jatszani, inkabb jatekokkal halmozom el oket. Ez nincs igy persze, szeretunk jatszani de valljuk be, egy anya napjaiba nem fer be a tobb oras jatek barmennyire is szeretnenk.
Itt most pedig varnek nehany anyai tapasztalatot, tanacsot esetleg, hogyan tudnam a gyerekeket lekotni olyan jatekkal, amivel mind ketten el vannak? Vannak tarsasaink, legtobbje persze felnottet is igenyel,amivel nincs gond,csak most nem ilyen jatekra gondolok,hanem inkabb olyanra ami izgalmas es ketten is tudjak jatszani (7 es 4 eves).
A kisebbik imadja a szerep jatekokat. Kis haz, allatkak, storyzgatas mig a nagyobbikat ez egyaltalan nem koti le. Ket teljesen mas karakteru csajszi , ezert is vagyok bajban ezzel a "talaljunk ki valamit ami mindkettonek tetszik" dologgal :)
Tegnap peldaul suli diszkoban voltunk. A kicsi vegig tancolt mig a nagy csak a bufebe jart illetve a kis mutyuroket arulo tanarokhoz,vasarolni :D Pedig o is imad tancolni...
Legyen szep napotok,sziasztok